Yoon pov*
Szombat volt, ami a kedvenc napom, hisz, ekkor megyek be dolgozni a kávézóba, ahol pincérként dolgozom. Mindig ilyenkor. Gyorsan felöltöztem, majd elindultam. Gyönyörű szép nyári nap volt. Sétálgatásom közepette kis gyerekek játszottak a buborékfújóval. Egy kislány pont előttem esett el. Felsegítettem. Ezt a kislányt minden nap láttam, de soha nem kérdeztem meg, hogy hogy hívják.
- Jól vagy? - simítottam meg arcát. Mire ő szégyenlősen mosolygott rám, és bólintott. Majd az anyukája odajött, s megköszönte, hogy segítettem. - Ugyan...Semmiség. - leguggoltam a kislányhoz. - Mi a neved?
- Bin...
- Nagyon szép neved van. Tudod az anyukámat is így hívták. Na, de most mennem kell.Viszlát!
- Szija...! - integetett a kislány, amit én csak mosolyogva viszonoztam.
Mikor beértem a munkahelyemre, azonnal munkába álltam.
- Üdv, Yoon! - köszönt a főnököm.
- Jó reggelt! - mondtam én is.
- Szia, Yoon! - hallottam meg az egyik barátnőm hangját.
- Szia, Jan di!
Amint felvettem a kötényt, már is beült egy fiú füzettel és egy tollal a kezében.
- Yoon, ez most a tiéd!
Elővettem a füzetet, majd odamentem a fiúhoz.
- Jó reggelt! Mit hozhatok? - töröm meg a csendjét, amint a füzetében kottákat írogatott. Felnézett rám.
SungGyu pov*
Mikor beültem az egyik asztalhoz, egy kedves lány mosolya fogadott.
- Jó reggelt! Mit hozhatok? - kérdezte még egyszer, de valami elvakított. Majd valamilyen csoda folytán észhez tértem.
- Öhm...egy kávét kérnék, köszönöm. - gyorsan leírta, majd elment. Kis idő múlva jött is vissza és hozta a rendelésemet. - Öhm...köszönöm.
- Yoon! Mi tart már ilyen sokáig?! - kiáltott a másik pincér.
- Megyek!
"Yoon? Yoon a neve? Szép...Mi történt velem? Mintha hirtelen a szívem fellángolt volna ebben a 60 másodpercben..."
Miközben őt néztem egy kislány és az anyukája ültek be a mellettem lévő asztalhoz. Ő hozzájuk is odament, hogy felvegye a rendelést.
- Jó reggelt! Mit hozhatok?
- Nos, én kérnék egy kávét, a lányomnak meg rostos narancsüdítőt.
- Aja! Ő az a lán! - mondta a kislány. Erre ő felnézett a füzetről és elmosolyodott.
- Heh...Máris hozom a kért kávét és az üdítőt. - és elment. Kis idő után hozta tálcán. Majd lerakta az asztalra egy nagy színes nyalókával a kislány elé. - A ház ajándéka a kis Bin-nek. - mosolygott. Majd szintén arrébb állt.
- Öm...Elnézést maga ismeri ezt a lányt? - kérdeztem az anyukát.
- Igen! Minden szombat reggel nagy vidáman látom sétálni a parkon át. - mondta.
- Vajon miért ilyen vidám...? - kérdeztem kissé halkan őt nézve.
- Nem tudom. Azt mondják, hogy az anyja, apja meghalt autóbalesetben és egyedül viseli gondját az 5 éves öccsének. Aki épp itt jön...- nézett hátra. Én is és egy idős hölgyet láttam, aki egy kisfiú kezét fogta.
- Szia! - puszilta meg a fejét. - Milyen volt Mrs.Park-nál aludni?
Yoon pov*
- Nagyon jó! Nézd mit kaptam...!
- Ez nagyon jó ajándék! - mondtam, majd megint megpusziltam a fejét.
- Noona! Most ki mellé ültetsz?
"Mindig ezt kérdi, mert nekm dolgoznom kell ezért valakinek a gondjára bízom őt. Aki színpatikus."
Körbenéztem, de láttam, hogy az az anyuka és a kislány már mentek fizetni. Így nem volt más, mint az a fiú, akit legelőször kiszolgáltam.
Odavittem leültettem Ju Hun-t.
- Öm...elnézést! Vigyázna egy picit az öcsémre, ha megkérhetném? - ő felnézett a füzetéről rám.
SungGyu pov*
Ahogy odajött hozzám lefagyva néztem rá.
- Öhm...perszeh...- hirtelen nem tudtam mit mondani.
- Köszönöm. - majd ott hagyott a kisfiúval. - Am...Ju Hun a neve. Még egyszer köszönöm.
Pár perc múlva mellettem állt a kisgyerek.
- Fel veszel az öledbe...? - nézett rám kiskutya szemekkel.
- Jól van, gyere! - felemeltem, majd az ölembe ültettem.
- Mit csinálsz? - nézegette a papírokon a kottákat.
- Zenész vagyok.
- Az énekes fajta? - erre bólogattam. - Noona is. Noona is énekel!
- Komolyan?
- Igen! Nagyon szép hangja van!
- Kinek? - szólt a másik asztaltól.
- Neked! - mondta az öccse.
- Dehogy is!
Pár perccel ez után jött be csapatodtól egy gyerek. Úgy 17-18-19-nek néztek ki. Odamentek Yoon-hoz.
- Hyun-Su! Hagyjatok már békén! Dolgoznom kell! - mondta.
- Ők Noona udvarlói! - mondta Ju Hun.
- Hát eléggé bunkók! - jegyeztem meg halkan a fülébe.
- Igen, azok! Ráadásul fiatalabbak, mint Noona.
- Ju Hun! - jöttek felénk.
- Aijh ne már...- mondta halkan.
- Hát szijja! - "jesszus mária...de...inkább nem mondom ki."- Ide jössz a Hyung-odhoz?
- Nem! - ölelt meg engem. - Inkább maradok...öm...hogy hívnak Hyung? - "Hyung? Én neki?"
- Kim SungGyu.
- Itt maradok SungGyu-hyung-nál! - szorított még jobban magához.
- Ju Hun! - jött a nővére. - Nem szabad! - szabadított ki a kisfiú kicsi kezei közül.
- Öhm...akkor én most megyek. - kiraktam a pénzt az asztalra, és elindultam a kijárat felé.
- Nem-nem-nem! Engedj el! - hallottam a kisfiú hangját.
Yoon pov*
Elengedtem és odaszaladt, ahhoz a fiúhoz. Körbe ölelte a lábát és nem engedte, hogy elmenjen. Ő hátra fordította fejét és ránézett, majd felemelte. Felvette a karjai közé és visszahozta. Majd a kezembe adta és ismét menni készült.
- Hyung! Ugye mindig itt leszel? - kiáltott utána Ju Hun.
- Hm...-elmosolyodott. - Lehet!
És elment. Soha nem láttam, hogy Ju Hun, így ragaszkodik egy emberhez, mint ehhez a fiúhoz.
